Történelem

A települési önkormányzat az előcsatlakozási időszakban lényegében fokozatosan készült fel arra, hogy a területfejlesztési kérdésekben (is) megfeleljen az EU elvárásainak. A felkészülést az 1996-ban hatályba lépett területfejlesztési törvény nagymértékben segítette.

Kistérségi területfejlesztési önkormányzati társulások jöttek létre (a törvény kényszerítette ki ezeket), a települések, a kistérségek megalkották fejlesztési koncepciójukat, megalakultak a megyei területfejlesztési tanácsok, majd a regionális tanácsok is, elkészültek a megyei és a regionális fejlesztési koncepciók. A koncepciók készítésének furcsa jellemvonása, hogy nem alulról felfelé építkezve, a szubszidiaritás elvének megfelelően alakultak ki, hanem először az országos területfejlesztési koncepció (OTK) készült el és fogadta el azt a parlament, és csak ezt követően, vérmérséklettől függő sorrendben született meg a többi szint fejlesztésére vonatkozó terv.

Azzal, hogy a megyei területfejlesztési tanácsokba tagokat delegálhatnak a statisztikai kistérségek, a megyei jogú városok, a tanácsok munkájában a települési, önkormányzat-centrikus szemlélet kezdettől fogva meghatározó volt. Ugyanez figyelhető meg a regionális tanácsok esetében is, csak itt a megyei szemlélet a domináns (lásd a már korábban említett példákat). A tanácsok munkája – a hazai regionális politika – egy alku vagy cseremodellen alakul, ugyanis az alkuk, alkalmi szövetségek, a kölcsönös megegyezések alapján születnek a döntések.

A felkészülés egyik sarkalatos eleme a NUTS4 szint (kistérség) kialakításának a kérdése, legalábbis itt Békés megyében ez igen nehezen alakult ki.

Nagyjából a régi gyulai járás területe alkotja ezt a területet. A Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei igazgatósága 1991-ben felülvizsgálta és kialakította a városkörnyéki (kistérségi) területi beosztást, amelyben kijelölte a megye vonzással rendelkező centrumtelepüléseit, s az általuk vonzott településeket.

A behatárolás alapja a megfelelő, rendszeres és racionális távolságúnak tekinthető közlekedési kapcsolat, a lakóhely–munkahely kapcsolat, valamint a középfokú ellátási kapcsolat (kereskedelem, középfokú oktatás, egészségügyi és kulturális ellátás). Megállapították, hogy a megye 12 városából hatnak van olyan mértékű vonzása, hogy a környezetéhez tartozó településekkel együtt kistérséget alkot. Ennek a jelentésnek alapján alakították ki a megyében a statisztikai kistérségeket, lényegében a NUTS 4 szintű területi lehatárolásokat (4. számú ábra).

A Gyula-sarkadi statisztikai kistérségben Gyula a centrumtelepülés, társközpontja pedig Sarkad, merthogy egyes középfokú feladatok (pl. középfokú oktatás) a társközpontban is megoldottak.
Ezt a lehatárolást mindaddig senki sem kifogásolta, míg nem vált valóra az a területfejlesztési politika, melynek célja a régiók, kistérségek közötti fejlettségi különbség mérséklése.Ezt a célt a legegyszerűbben úgy lehet elérni, hogy a fejlesztési pénzek elérhetőségét csak/elsősorban az elmaradott (kedvezményezett) kistérség számára tesszük lehetővé.

A fejlesztési pénzekért folyó harcban az önkormányzatok célja az volt, hogy minél több forráshoz jussanak (akár mennyiségében, akár úgy, hogy több jogcímen). Több forráshoz lehet jutni pusztán azzal, ha a település (a fejlesztési projekt helye) elmaradottnak minősülő kistérségben található. Ezért indult meg az a törekvés, hogy olyan statisztikai vonzáskörzeteket alakítsanak ki, amelyek sok fejletlen települést tartalmaznak, biztosítva ezzel, hogy a lehatárolás egészére számított átlag is az elmaradottsághoz szükséges statisztikai mutatókat eredményezi. Ha a Gyula-sarkadi statisztikai kistérségből kihagyják Gyulát és az új lehatárolás csak a Gyulától északra eső elmaradott településeket foglalja magában, akkor az hosszú távon biztosítja ennek az új kistérségnek a kedvezményezetti jellegét, azaz szinte valamennyi pályázati (pénzszerzési) lehetőség nyitva áll a számára. Megindult tehát a harc a statisztikai kistérségek megváltoztatására.Hiába volt a gyulai tiltakozás, a megyei területfejlesztési tanács támogatta azt az indítványt, hogy a Gyula-sarkadi statisztikai kistérség váljon ketté: a létrejövő új Sarkadi statisztikai kistérség a Gyulától északra lévő településeket foglalja magába, a megmaradó déli rész pedig Gyulai statisztikai kistérség néven immár csak 3 település közigazgatási területére zsugorodjon. A KSH ez utóbbit nem tudta elfogadni, és indítványozta, hogy ez a három település kerüljön a Békéscsabai statisztikai kistérséghez. Gyula minden tiltakozása ellenére 1997 augusztusában megszületett a döntés: átrajzolták a megye statisztikai kistérségeit (5. számú ábra).

Létrejött tehát egy mesterségesen kreált, a társadalmi térszerveződést figyelmen kívül hagyó kistérségi lehatárolás. 2000-ben Gyula város indítványozta ennek az állapotnak a feloldását, de kérelmét a megyei területfejlesztési tanács azzal utasította el, hogy ez csak valamennyi érintett település hozzájárulásával lehetséges. Vagyis amit 1997-ben diktatórikus módon bontottak meg, azt 2000-ben csakis demokratikus eszközökkel lehet helyreállítani.

Változást csak a 2004-es év hozott, igaz ekkor is csak félmegoldás született. Bíztató jelek ugyan mutatkoztak, a KSH vizsgálatából is az volt kiolvasható, hogy a Sarkadi statisztikai kistérség központja a kistérségen kívüli Gyula, a politikai lobbi azonban erősebb volt ezeknél az érveknél: apró változtatásokkal megmaradt a Sarkadi kistérség, Gyula viszont 5 településsel (Elek, Kétegyháza, Lőkösháza, Szabadkígyós, Újkígyós) együtt új statisztikai kistérséget alkot (6. számú ábra).

2007. október végétől a Gyula és Környéke Többcélú Kistérségi Társulásban négy település maradt, Gyula, Elek, Kétegyháza és Lőkösháza. Újkígyós és Szabadkígyós települések kiváltak a kistérségből és a békéscsabai kistérséghez csatlakoztak.